"Fekete gyémánt"

A nap hőse

Tegnap megszúrták az én picimet!Sajna eljött az ideje a 2 hónapos korban beadandó kötelező oltásnak.Védőnéni előző nap volt nálunk,elmondott mindent,amit tudnom kellett róla.Na hát ezzel annyit értünk el,hogy onnantól egy merő görcs voltam.De. 10-re mentünk,így volt megbeszélve.Elég sokan voltak,ráadásul a dokinő ingázott az orvosi rendelő és a tanácsadó között.Először megnézték Pollika súlyát,magasságát,(5800 g és 59 cm)majd vártunk és később,amikor visszajött a doktornő,akkor kapta a szurit.Megvizsgálta,megdícsérte majd szúrt.Oda se mertem nézni.Majd amikor végzett gyorsan a kezembe nyomták,hogy minnél hamarabb nyugodjon meg.Ekkor már én is sírtam.Doktornéni meg is kérdezte, hogy ki sír jobban,Anya vagy a pici?Persze hogy én,Pollika ekkor már nézelődött a rendelőben,mintha mi sem történt volna.Basszus,ezt nem mondta senki,hogy ilyen fájdalmas!Azt,hogy ennyire fáj látni,ha neki fájdalmat okoznak,ilyen borzasztó hallani a sírását.Persze szokott Ő sírni itthon is,de nem a fájdalomtól.Teljesen kiakadtam,picit szégyelltem is magam.Valamit tennem kell,hogy újra olyan "kemény csaj" legyek,mint voltam.Bár nem hiszem,hogy ehhez valaha is hozzászokok...Apa mikor este hazajött,elmondta kicsi lányának,hogy milyen büszke rá amiért ilyen ügyes volt,és azt mondta:-Pollika a nap hőse!